Mesterünk, Saionji Masayuki „pusztán” egy fogássort tanult meg mesterétől, majd elkezdte alkalmazni a paciensein. Analizáló, gondolkodó ember lévén érdekelte, hogy mi történik a kezelések hatására, és megvizsgált olyan embereket is, akiket nem kezelt, hogy lássa, hogyan zajlik a folyamat természetes körülmények között. 30 éves tapasztalatait összegezve alkotta meg az alábbi elméletet, amit mi a tanítványai, majdnem két évtizedes munkánk során beigazolódni látunk.
Megpróbálom a lehetetlent, írásban elmagyarázni egy többdimenziós, folyamatosan változó eseménysort, ami egész életünk során zajlik.
Az emberi test nem szimmetrikus. Belső szerveink természetesen nem is lehetnek azok, de a vázszerkezetben – izületekben, izmokban, kötőszövetben, csontokban – is vannak eltérések a test jobb és bal oldala között. Mindenki megfigyelheti magán, hogy két lábfeje nem egyforma vagy az egyik szemrése szűkebb, mint a másik, a két keze sem egyforma méretű, egyik válla feljebb van, mint a másik. A keresztbe tett lábbal ülés egyik irányba sokkal kényelmesebb és még sorolhatnánk. Ezt a tényt az európai orvostudomány általánosnak és normálisnak fogadja el, Masayuki mester szerint azonban az aszimmetria általános ugyan, de nem elfogadható. Az abszolút szimmetria idealizált állapot, ugyanúgy ahogy a tökéletes egészség is, ám a Yumeiho egyik legfontosabb célja a dinamikus egyensúlynak, szimmetriának a létrehozása és fenntartása.
Masayuki mester szerint az aszimmetria oka az SI (sacro-iliacalis) – izület elmozdulásában, diszlokációjában keresendő.
A két lábon járó, felegyenesedett ember testére alapvetően két egymással ellentétes irányú erő hat. Egyrészt a gravitációs erő, ami a felsőtest súlyával nyomja lefelé a keresztcsontot, amely be van ékelődve a két csípőcsont közé, másrészt pedig a két alsó végtagon felfelé ható alátámasztási erő, ami végső soron a csípőcsontra hat leginkább. E két erő hatása a keresztcsont-csípőcsont közti SI izületben valósul meg egy igen erős nyíróerő formájában. Az SI izület nyeregfelszínű, feszes izület, két lábon járva nincsen különösebb funkciója, szerepe az evolúciós fejlődés során volt, mert négykézláb járásnál megakadályozta a keresztcsont benyomódását a medencébe. Azonban a felszíne, struktúrája miatt álló testhelyzetben nem tud ellenállni a rá ható nyíróerőnek, és a két SI izület közül valamelyik kimozdul a helyéből, tehát diszlokálódik. Előfordulhat, hogy mindkét izület elmozdul, de nem egyforma mértékben. Ilyenkor a kimozdult oldali csípőcsont feljebb kerül a másiknál, így a medence aszimmetrikus lesz. Mivel az alsó végtag a csípőizületen keresztül összeköttetésben van a csípőcsonttal, a felfelé mozdult oldalon levő alsó végtag is felfelé- fejirányban (cranialisan) – elmozdul. Tehát létrejön egy relatív lábrövidülés. Azért relatív, mert ha a hagyományos ortopédiai protokoll szerint az elülső – felső csípőtövistől a belső bokacsontig centiméterrel lemérjük a két alsó végtag hosszát, jelentős különbséget nem fogunk látni, mivel a csípőtövis is felfelé mozdult el. Azonban ha a Yumeihonál és más manuálterápiás kezeléseknél alkalmazott állapotfelmérő módszer segítségével egymáshoz képest megnézzük a két sarkat hason vagy hanyatt fekvő helyzetben, akár 3-4 cm-es eltéréseket is tapasztalhatunk.
A csípőlapátok helyzete, elmozdulása szintén nagyon jól megfigyelhető és vizsgálható manuálisan. A diszlokált oldali csípőcsont nem csak felfelé mozdul el, hanem valamennyire előre is, a has irányába. Ennek oka, hogy az SI- izület nyeregfelszínű, ezért az adott oldalon a csípőizület is befelé rotálódik, csavarodik.
Ezzel a bonyolultnak tűnő elmozdulással kezdetét veszi egy folyamat, amely egész életünk során végigkísér bennünket.
Mielőtt folytatnánk, lássuk hol is van a testünk súlyközpontja.
Az emberi test súlyközpontja normális esetben, a medencében van. Ez egy képzeletbeli pont, amelyet úgy határozhatunk meg, hogy a végbélnyílás és a nemi szerv közötti területről, tehát a gát környékéről, a test középvonalában húzunk egy függőleges vonalat. Ezen a vonalon található a súlyközpont, a tankönyvek szerint általában a sacrális (keresztcsonti) kettes csigolya magasságában. Ettől felfelé- lefelé lehetnek eltérések minden embernél, elsősorban a testmagasságtól, a lábak hosszától, a testsúlytól és a test arányaitól függően. Általánosságban elmondható, minél lejjebb van egy ember súlyközpontja – vagy minél lejjebb tudja azt vinni mozgás közben – annál stabilabb statikailag és harmonikusabb a mozgása.
Masayuki mester elmélete három stádiumra osztja a test súlyközpont eltolódásának folyamatát.
Nézzük tehát tovább!
Ott tartottunk, hogy az egyik oldalon az SI izület diszlokálódik, tehát a csípőcsont felfelé és egy kicsit előre, a has irányába mozdul el. Ezzel együtt elmozdul – ugyancsak felfelé – az adott oldali alsó végtag is és a csípőcsont a csípőizülettel együtt befelé rotálódik. Tehát kialakul egy relatív lábrövidülés.
Tegyük fel, hogy mindez a bal oldalon történt meg, tehát a bal csípőcsont került feljebb és a bal láb lett rövidebb relatíve.
Ezekből logikusan következik, hogy a test súlyközpontja, ami ugye a medencében található, a két lábon járó embernél a relatíve rövidebbik, jelen esetben a bal alsó végtag felé mozdul el és ezzel együtt a felsőtest is balra billen.
Ebben a pillanatban érkeztünk az első stádiumba.
Ez az állapot azonban sokáig nem marad így, különben a test eldőlne bal oldalra, ezért a testünk korrigáló, kompenzáló mechanizmusba kezd: a felsőtest elkezd jobbra, vagyis a hosszabb alsó végtag irányába dőlni, ezzel igyekszik egyensúlyba hozni a vázszerkezetet. Ezáltal viszont a felsőtest súlyának nagyobb része átkerül a jobb oldalra, így a két alsó végtag között nem 50-50%-ban oszlik meg a terhelés.
A terheléskülönbség kimutatására Masayuki mester kifejlesztett egy mérőműszert, amely a két alsó végtagra jutó testsúlyt képes külön mérni. Egy percig kell rajta állni „egyformán” a két lábon, ebből egy számítógépes program segítségével számít átlagot. Nekem is volt alkalmam kipróbálni, bizony érdekes eredmények születtek. Nem volt ritka a 70% körüli eltérés valamelyik alsó végtag javára.
Ez a terheléskülönbség persze következményekkel jár.
A jobb alsó végtag izmai elkezdenek befeszülni, rövidülni, romlik bennük a vér- és energiakeringés. Az izületek is túlterheltek lesznek, az izületi rések csökkennek, a szalagok megrövidülnek, a csípőizület befelé rotálódik, csavarodik. Ezen okok miatt az eddig hosszabb jobb alsó végtag idővel elkezd rövidülni és a test súlyközpontja is kezd jobbra tolódni.
Mindeközben a bal alsó végtag folyamatosan felszabadul a testsúly alól, tehát az izmai, izületei kevésbé lesznek terheltek, az izületi rések nagyobbak lesznek.
Ekkor érkezünk a második stádiumba, amikor is a két alsó végtag közti relatív különbség kiegyenlítődik, egyforma hosszúak, de még mindig a bal oldali SI izület diszlokált, vagyis a bal csípőcsont van feljebb.
Azonban a folyamat itt nem áll meg. A második stádium is csak egy átmeneti állapotot mutat. A jobb láb a terhelés következtében tovább „rövidül” és idővel rövidebb lesz, mint a bal. A csípőcsontok közül azonban még mindig az eredetileg felfelé mozdult bal oldali van feljebb, ez tehát nem változik jelentősen, legfeljebb az eltérés mértéke csökkenhet.
Ezt a jelenséget jobb híján „lábváltásnak” neveztük el, vagyis az eddig relatíve hosszabb láb lett a rövidebb.
A harmadik stádiumban még mindig a bal csípőcsont van feljebb, de már a jobb alsó végtag a rövidebb.
A test súlyközpontja – vagyis a medence – a rövidebbik alsó végtag irányába billen el, tehát jelen esetben jobbra. És akkor itt minden kezdődik elölről: a súlyközpont jobbra billen, a felsőtest ezt kompenzálva balra kezd dőlni. A testsúly nagyobbik része a bal lábra kerül, ami ebből kifolyólag elkezd rövidülni. Lesz egy pillanat, amikor ismét egyforma hosszú lesz a két alsó végtag, de a folyamat megy tovább. Elérkezünk ismét az első stádiumba, amikor a bal csípőcsont van még mindig feljebb, és ismét a bal láb a rövidebb, a súlyközpont pedig balra tolódott. Ezt kompenzáljuk felsőtesttel, ami jobbra dől, ezáltal a jobb alsó végtagra esik nagyobb rész a testsúlyból és elkezd rövidülni…stb., stb…
A folyamat megy tovább…
Mint az inga. Hol az egyik, hol a másik alsó végtag lesz rövidebb relatíve. A test súlyközpontja pedig mindig a rövidebbik alsó végtag felé tolódik el. Az SI izület diszlokációjának oldalisága nem változik, legfeljebb az elmozdulás mértéke.
A dinamikus egyensúly elérése éppen e miatt a folyamatos változás miatt lehetséges. Minél nagyobb az eltérés – vagyis a lábhossz különbség – valamelyik irányba, annál lassabban tud visszatérni és átlendülni a másik oldalra.
Ez a folyamat nem szakítható meg, életünk során hosszabb rövidebb ideig valamelyik alsó végtagunk mindig rövidebb lesz egymáshoz viszonyítva, mint a másik. Folyamatos „lábváltások” zajlanak, haladunk stádiumról stádiumra és vissza.
Komoly tünetek, betegségek csak akkor tudnak kialakulni, ha hosszú ideig tartózkodik a testünk egy stádiumban, tehát a súlyközpontunk egy oldalon van.
Ekkor van idő arra, hogy az aszimmetrikus helyzet miatt a gerincben és más izületekben deformitások, elmozdulások, kopások, meszesedések, az izmokban, szalagokban rövidülések feszültségek, spazmusok, lerakódások alakuljanak ki.
Természetesen hosszabb távon belső szervi tünetek oka is lehet ez az aszimmetrikus állapot.
Az egyik rendszer, ami alapján ez magyarázható, a kínai orvoslásban alkalmazott meridián- elmélet.
A testünkben futó energiapályák – meridiánok – keringésének minősége nagyban függ az őket körülvevő izmok feszességétől. Ha egy izom feszes, kötött, a körülötte lévő meridiánban gyengül vagy blokkolódik a keringés, ami az adott csatornához tartozó szervben energiaellátási zavart okoz, idővel károsíthatja azt, komoly tüneteket, betegségeket okozhat.
A másik rendszer, ami a belső szervek megbetegedését magyarázza, a manuál terápiában használatos szegment – elmélet.
Eszerint minden egyes csigolyához tartozik egy-egy szegment, amely magába foglalja a bőrt, a kötőszövetet, a csontokat, az izületeket és belső szerveket. Ezek mind hatnak egymásra, pozitív és negatív irányban is. Például, ha a gerincen vagy közvetlenül mellette egy begyulladt pattanást észlelünk, valószínűleg abban a szegmentben a csigolyák között kisizületi blokk van. Vagy, ha a gerinc melletti izomzatban feszülés, izomcsomó van, az káros hatást fejt ki az adott szegmentben a csigolyára, illetve akár a belső szervre is. De ugyanúgy igaz az is, ha például az izületi blokkot megoldjuk, az a szegmentben lévő belső szervre is jó hatással van.
A Yumeiho terápia célja az, hogy az SI izület elmozdulását és a relatív lábhossz különbséget minimálisra csökkentsük, ezáltal esélyt adjunk a szervezetnek, hogy gyorsabban tudjon korrigálni és átbillenni a másik oldalra, a következő stádiumba, majd onnan vissza. Az öngyógyító erőket, mechanizmusokat így indítjuk be, ezzel esélyt adunk a szervezetnek a harmonikus vér- és energiakeringésre.